Az orientális táncot 1997-ben kezdtem tanulni Tiánál, aki az elsők közt oktatott Magyarországon klasszikus egyiptomi hastáncot, s aki életem egyik legmeghatározóbb egyénisége és mestere lett. Korábban jazzbalettet és flamencót táncoltam, tizenegy éves korom óta vagyok részese a színpad világának. Apai ágon spanyol származásom miatt a zene és a tánc az első pillanatoktól fogva jelen volt az életemben, s mára szinte teljesen kitölti azt.
A hastánchoz kezdetben az arab zene és kultúra iránti rajongás vonzott, a kelet világának csodálatos és európai szemmel megfejthetetlennek tűnő, egzotikus mélysége. Számomra ezen belül is Egyiptom testesítette meg mindezt, ahol talán az arab világon belül leginkább ötvöződik az ősi, mitikus világkép jelenléte, és a modern élet pezsgése, mindez számtalan árnyalattal gazdagítva. S ahogy az arab kultúra, úgy az arab zene, és maga az orientális tánc is különlegesen sokszínű és sokrétű. Emiatt kezdetektől fogva a tánc mélységei izgattak, ahogy a táncos általa egyszerre valami ősi, örök női létező megtestesítőjévé válik, miközben a mindennapi élet teljesebb megélésére is képes lesz.
2002 óta rendszeres fellépője vagyok az itthoni hastáncéletnek. Több hazai és külföldi turnén vettem részt az Afro Magic zenekarral, felléptem Bécs több elegáns arab éttermében, valamint az Art Of Orient tánccsoporttal vendégszerepeltem Hannoverben és Egyiptomban. 2004-ben a kairói Ahlan Wa Sahlan nemzetközi hastáncfesztiválnak három estén keresztül egyéni fellépője is voltam. Emellett az évek során számtalan fesztiválon és rendezvényen szerepeltem Budapest- és országszerte. 2005 áprilisától két hónapig a budapesti Moulin Rouge állandó hastáncosa voltam. 2005 áprilisától 2006 őszéig a bécsi Persepolis nevű, elegáns perzsa étterem, valamint a szintén bécsi Mirage libanoni étterem rendszeres hétvégi fellépője voltam, élő zenés műsorral.
2006 nyarán Egyiptomban két különböző hastáncfesztivál versenyének is a győztesei közé kerültem (Ahlan Wa Sahlan Festival, Kairó, Nile Group Festival, Kairó).
2005 óta foglalkozom a táncszínházi műfajjal, előadásaim: Holdkelet - Andalúz táncképek (az Art of Orient tánccsoporttal, Merlin Színház), EnTransz (Németh Krisztinával, Merlin Színház, rendező: Kárász Eszter), RITUÁLÉ 2008 (a Világtánc Projekttel, Nemzeti Táncszínház, rendező: Makai Szabolcs), FEHÉR (a Nimfa Orientális Társulattal és Komáromi Judit Nesével, Monostori Erőd színpada - Komárom, Vaskakas Bábszínház - Győr, Merlin Színház), valamint koreográfusként részt vettem a Csoda az élet! Nofretéte című musical alkotásában (Budapesti Kamaraszínház, rendező: Árvai Béla).
2007 tavaszán megalapítottam saját társulatomat Nimfa Orientális Társulat néven, legtehetségesebb haladó tanítványaimmal. A 15 fős társulat az intenzív képzés eredményeként másfél év alatt rengeteg versenyt nyert (Raqs Sharki - Országos Orientál Táncművészeti verseny második helyezés és legjobb koreográfia díja két egymást követő évben, 2007-2008, Nile Group kairói fesztivál nemzetközi versenyén második helyezés szintén két egymást követő évben 2007-2008, és első helyezés 2009. júniusában, Nefertiti Jótékonysági Hastáncverseny csoportos 1. helyezés 2008-ban, stb...), komolyabb színházi előadásokban szerepelt (Déli Éjszakák - Belvárosi Színház, Csoda az élet! Nofretéte - musical a Budapesti Kamaraszínházban, FEHÉR Orientális Táncszínházi Előadás - Merlin Színház), valamint fellépett Bécsben, Kairóban, Erdélyben.
"Civil" életemben eközben az ELTE BTK magyar és média szakát végeztem, valamint különböző lapoknál és televízióknál újságíróskodtam 2007-ig.
Stílusomat a klasszikus és modern egyiptomi stílusjegyek határozzák meg. Külföldön (Egyiptom, Amerika, Németország, Ausztria) tanáraim voltak: prof. Hassan Khalil, Hadia, Lubna Emam, Faridah Fahmy, Yousry Sharif, Aida Nour, Freiz, Tito, Nagwa Fouad, Dina, Nour, Osama Emam, Raqia Hassan, Mo Geddawi, Mahmoud Reda, Mona Said, Soraya, Magdy El-Leisy, Jillina, Lesya Starr, Momo Kadous, Leyla, Mohamed Kazafy, Khaled Mahmoud, Ahmed Refaat. Az egyiptomi mesterektől sem tanultam annyit, mint Hadiától, az arab világot mélyen ismerő, a raqs sharkit harminc éve táncoló kanadai táncművésztől, aki nem csak a keleti tánc hihetetlen változatosságára, a benne rejlő érzelemkifejezési és gondolat-interpretációs lehetőségekre, hanem a táncban való legőszintébb és legmélyebb létezésre is tanított. Mellette prof. Hassan Khalil és Lubna Emam egyiptomi mesterek tanításai inspiráltak legjobban.
Nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást, hiszen az orientális tánc egy ma is élő, formálódó, és a világ rengeteg különböző helyén, változatos formákban létező táncforma, melynek teljes megismerése valószínűleg lehetetlen. Éppen ezért (és ennek ellenére) törekedni kell minél sokrétűbb és átfogóbb ismeretek szerzésére - a műfajjal, és a tiszta, őszinte kifejezésmód érdekében önmagunkkal kapcsolatban is.
Első versenyemen, a Raqs Sharqi 2001, Országos Hastáncversenyen közönségdíjas lettem, 2004-ben pedig megnyertem a Raqs Sharqi Országos Hastáncverseny profi kategóriáját, ezzel lehetőségem volt idén augusztusban az amerikai Missouri államban, St. Louisban megrendezett, MEDINA (Middle Eastern Dance In North America) elnevezésű rangos hastáncversenyen részt venni, ahol fődíjjal ismertek el, amelyet a közönségszavazatok több, mint nyolcvan százalékával nyertem el. Ennek köszönhetően több amerikai városba is meghívást kaptam az elkövetkezendő időszakra, mint előadó és mint oktató, valamint részt vehettem Yousry Sharif egyiptomi koreográfus őszi mesterkurzusain New Yorkban. Szintén a 2004-es Raqs Sharqi Országos Hastáncversenyen az Art Of Orient tánccsoporttal megnyertük a csoportos kategória első díját, valamint a legjobb koreográfus díjat. A 2007-es és 2008-as Raqs Sharqi versenyen, immár saját társulatomnak, a Nimfa Orientális Társulatnak készített koreográfiáimmal szintén megnyertem a Legjobb koreográfus díjat, két egymást követő évben, 2009-ben pedig csoportom két kategóriában (Modern - nagycsoport, és Kiscsoport) is 1. helyezést ért el.
Mindennapi szakmai fejlődésemben klasszikus és moderntánc-tanáraimnak köszönhetek a legtöbbet évek óta: Mihály Beatrixnak, Budai Lászlónak, Földi Bélának.
Minél mélyebben foglalkozom az orientális tánccal, annál jobban csodálom formanyelvi gazdagságát, ahogy az összes emberi érzést és ellentmondást képes tolmácsolni, a legegyszerűbbtől a legösszetettebb érzelmekig. A táncot egyfajta kommunikációnak fogom fel, világok, emberek, hangulatok, érzések közt, ezért az előadásban is a mondanivaló és az átadni vágyás vezetnek.
